13.fejezet

  Katy teljesen összezavart. Honnan tudja, hogy vigyáznom kell Jeremyvel? Mondjuk említette, hogy volt egy hosszabb kapcsolata, áh az nem lehet csak elmondta volna, hogy Katy az.
 Míg ezeken tűnődtem, megérkezett Jeremy.
- Ne haragudj, hogy csak most értem ide, fontos telefonom volt. - kifejezéstelen volt az arca, így nem tudtam róla leolvasni semmit. 
A délután viszonylag jól telt, kivéve, hogy majdnem belefulladtam a vízbe, mert szörfözni tanultam. Erős szó, hogy tanultam, inkább csak próbáltam. A vízbe borulás mondjuk elég jól ment.
Közben eszembe jutottak Katy szavai és nagyon szerettem volna megkérdezni tőle, ki volt az a lány akivel együtt járt, de biztos oka volt rá, hogy nem mondta el. Úgy döntöttük befejezzük a "tanulást" és elmegyünk enni valamit.

*

Az ágyamon ültem és azon tűnődtem, ki kellene csomagolnom, mikor ajtó csapódást hallottam. Reméltem nem Tom az, de csak neki van kulcsa a zárhoz. 
- Kopp-kopp. - nyitott be az ajtómon, egy nem kívánt személy.
- Mit szerettél volna megbeszélni reggel? - ült le mellém az ágyra.
- A tegnap este történteket. - jelentettem ki szárazon.
- Miért? Mi történt tegnap este? - húzta fel mindkét szemöldökét, mintha semmiről sem tudna.
- Pontosan tudod te azt. - néztem rá "gyilkos" szemekkel.
- Először egy másik lánnyal sétálsz, aztán velem akarsz aludni és amikor végre sikerül kitolni az ajtón - haboztam egy pillanatig - akkor.. - a szavamba vágott mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
- Nem emlékszem semmire a tegnap estéről és biztos nem volt szándékos akármit is csináltam. - hajtotta le a fejét.
- Ó! - mondtam csalódottan - Akkor nincs miről beszélnünk.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de belül már rég ordítottam.
- Ne haragudj, de szeretnék kipakolni. - célozva ezzel arra, hogy kívül tágasabb.
- Szia! - vette a célzást, már az ajtónál volt, de már nem tudtam neki visszaköszönni, patakokban folytak a könnyeim. 
Ez is csak velem történhet meg. Hülyeség volt egy pillanatig is azt gondolni van nála esélyem. Részeg volt, azt sem tudta hol van és kivel. Itt az idő, hogy elfelejtsem, beszéltem meg magammal ezt az egyszerű dolgot. Attól tartok csak kimondani ilyen egyszerű.
Miután sikerült megnyugodnom, elkezdtem a bőröndömből bepakolni a szekrénybe. Hát, nem kellett volna...
Ahogy a nadrágjaimat szedtem kifelé egy papírlap hullott ki a földre.
Egy levél volt az, nem is olyan rövid. Elolvastam és újra könnybe lábadt a szemem. 
- Ó ne!! - azonnal elővettem a telefonom, bepötyögtem a számot és már hívtam is. Nem vette fel, ezért írtam neki egy sms-t. Amire azonnal jött a válasz.

Ki az a Kevin? Most szórakozik velem? 
Csak ültem az ágyamon és zokogtam. Köszönet ezért a csodás napért a Miller testvéreknek, tudják mivel kell az ember napját elrontani. Bánatomban próbáltam elérni a lányokat, de ők sem vették fel. Szuper, egyedül maradtam.
Láttam a parton egy magányos hintát úgy döntöttem megkeresem, így legalább már ketten leszünk.
Ahogy ültem a hintában a tájat csodáltam és mindenfélén gondolkodtam.
Jeremy lenne a legmegfelelőbb, hogy Tomot elfelejtsem, de mégsem. Ha beleszeretnék Jeremybe az még rosszabb lenne. Nyár végén megyek haza, ki tudja mikor látnám legközelebb. Nem vagyok a távkapcsolatok híve. 
Aztán ott van Ted, a levele meglepett és nem is tudtam felfogni amiket leírt benne. 
Bárcsak álom lenne ez az egész. És ha felkelnék otthon feküdnék az ágyamba és hallanám, hogy megérkeztek az új szomszédok. Már biztos nem mennék át köszönni nekik..

Későre járt az idő, már sötétedett. Indultam vissza azzal a gondolattal, hogy ennél már csak nem lesz rosszabb. Aztán..

Miért érdemlem ezt Istenem? Miért? Ordítottam magamban.
Tom a teraszunkon egy lánnyal csókolózik, aki nem én vagyok. 
Sírva rohantam vissza a partra, hogy "belefojtsam" magam a tengerbe. 
Egy nap háromszor bőgni, ilyet is csak én tudok. (Önpacsi) 
Ismerős alakot láttam a homokban ülni, odamentem és leereszkedtem mellé. Ő is jobb társaság most a magánynál.
- Miért sírsz Em? - törölgette le a könnyeimet Katy.
- Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire rossz ember volnék? - búslakodtam.
- Ne butáskodj, inkább mesélj, mi történt? - meséljek neki, mondjam el mi bánt, egy olyan embernek aki már az elején sem volt szimpatikus. De most mégis úgy éreztem kiönthetem neki a lelkem. 
A könnyeimmel küszködve meséltem el Katynek mindent. Ő pedig türelmesen hallgatott.
Mikor végre befogtam a szám, magához ölelt.
- Egy valamit jegyezz meg Emma, fiúk miatt sosem szabad sírni!  Nem igazán ismerem Tomot, de már az elején sem volt szimpatikus. Nem érdemel meg téged.
- Köszönöm, hogy meghallgattál Katy, annyira egyedül éreztem magam. 
- Rám mindig számíthatsz. Barátnők? - nyújtotta felém a kezét.
- Barátnők. - viszonoztam a gesztusát. 
Talán elvesztettem valakit, aki fontos volt nekem, de szereztem egy új barátnőt, aki az elején nem volt szimpi. De rájöttem, a könyvet sem a borítója alapján kell megítélni.
- Szerintem én már megyek. Holnap van az első munkanapom. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha nem bánod én még maradok. Jóéjt. - annyira el voltam foglalva magammal, tőle elfelejtettem megkérdezni, miért ül egyedül a parton ilyen későn. Majd holnap bepótolom. 

*
Hajnali 2 óra és csörög a mobilom.. Ted az...

12.fejezet

Kicsit megkésve, de itt az új rész, nem a legjobb és nem is a leghosszabb, de azért olvassátok el. :)


- Hé szép lány, hova lesz a séta? - megfordultam és Jeremy tartott felém.
- Szia, apa elküldött bikinit venni. - nevettem.
- Aha biztos neki kell az a bikini... - élcelődött. - Elkísérhetlek? - édes volt a mosolya, a lábam is beleremegett.
- Azt megköszönném, nem ismerem a környéket.

A kapun kívül is csodás ez a hely. Pálmafák az út mentén, élénkzöld fű mindenhol, csinos házak, rendezett udvar és a tengerpart. Ez a legjobb dolog ami történhetett velem.
Egy kérdéssel törtem meg a köztünk lévő csendet.
- Anyukád miért van kerekes székben?
Az arca elkomorodott és szomorúság ült ki rá. - Erről nem nagyon szeretek beszélni.
- Sajnálom, csak kíváncsi voltam. Ne haragudj! - sütöttem le a fejem, kellemetlenül éreztem magam.

Feltolta a kezével az állam, hogy a szemébe nézzek. - Neked bármit elmondok! - különös érzést éreztem a hasamban, majdnem olyat mint tegnap. Romantikus pillanat volt.
- Anya imádott táncolni, a mindene volt. Épp egy fellépésre tartott kocsival, amikor egy hülye áthajtott a piroson és nekiment az autónak. Majdnem meghalt, de az Isten adott neki még egy esélyt. A lábait viszont le kellett amputálni, annyira megsérültek. De az orvosok azt mondták, így is csoda hogy él.
Ez szörnyű, milyen felelőtlen emberek vannak. Akár az én szüleimmel is megtörténhetett volna.
- Hogy dolgoztad fel? Nem lehetett könnyű.
- 15 éves voltam, és aznap egy kicsit én is meghaltam, lelkileg. Csak Istenben bízhattam, reggeltől estig hozzá imádkoztam, és meghallgatott. A baleset után teljesen más ember lettem, jó értelembe persze. - végre egy csalfa mosoly is megjelent az arcán. 
- Anyukád, hogy viselte?
- Egy panaszt sem lehetett tőle hallani, ugyanolyan volt, mint előtte, csak két keréken. 
- Erős nő, és ez látszik is rajta. Belül azért biztos fájt neki, hogy nem táncolhat többé.
- Nagy álma, hogy egyszer újra táncolhasson, és én segíteni akarok neki ebben, mert megérdemli. 

A sétánk lassan véget ért, megérkeztünk. A kínálat jónak tűnt. Jeremy leült egy székre és türelmesen várta, hogy próbálgassak. Szerette volna látni rajtam a darabokat, de mivel szégyenlős vagyok ebbe nem lehetett része. Rengeteget felpróbáltam, egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ezért szóltam Jeremy-nek, keressen nekem valamit, addig sem unatkozik.
Egy vékony pántos, piros fekete bikini tulajdonosa lettem. Az őszintét megvallva jó ízlése van a srácnak.
Sikeres utunkat egy fagyival zártuk. Ő pisztáciát kért, én pedig maradtam a csoki-vaníliánál. 
- Hogy tudod azt megenni? - néztem a fagyijára fintorogva.
- Na, ne mondd, hogy nem szereted a pisztáciát. - nem is vagy ember tekintettel nézett rám.
- Egyszer kóstoltam meg fogadásból, az is bőven elég volt. - nevetni kezdtem, mert eszembe jutott a fogadásom Teddel. 
Mióta itt vagyok nem hallottam semmit róla. Ma este felhívom, remélem jól van.
Elkalandoztak a gondolataim, de  Jeremy segített visszatérni a valóságba. Úgy gondolta az arcom is szeretne fagyizni. Váratlanul ért a hideg pisztácia amit az arcomra kaptam, így kis híján elestem. 
- Emma jól vagy? - kérdezte aggódóan Jeremy, de a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog. Felsegített, én pedig szerettem volna viszonozni a kedvességét.
- Remélem szereted a vaníliát. - és jókedvűen az arcába nyomtam a fagyit. 

 Örülök, hogy elkísért, jó társaság volt. Szerette volna velem tölteni a délutánt, ezért megbeszéltük, hogy kipróbálom az új bikinimet. 
- A parton várlak. - és egy puszit nyomott a homlokomra, s elindult a bungalójukhoz.
Az ajtón belépve, csodás látvány fogadott, Tom lépett ki a fürdőből, derekán egy kendővel. Éreztem, ahogy elpirulok. Szerettem volna megölelni, megcsókolni, de a tekintete rideg és elutasító volt.
Félve szóltam hozzá. - Beszélnünk kell.
- Most vagy ráér később? Szeretnék felöltözni. - a hangsúlyból egyértelműen kiderült számomra, hogy nem akart velem beszélni, engem amúgy is várnak.
- Rá ér később. - és azzal be is csaptam magam mögött a szobám ajtaját. 
Magamra vettem az új bikinimet, s a derekamra kötöttem egy fehér szoknyát.

A jól ismert ösvényen indultam el a partra. A strand tele volt fűszoknyás, csinos lányokkal és hawaii inges fickókkal. Sokan voltak, a nagy tömegben nem láttam sehol Jeremyt.
Katy-t viszont igen, rajta is fűszoknya és ugyan olyan felső volt, a haja copfban omlott a hátára, jól nézett ki. Épp a napozó ágyak között mászkált és vette fel a rendelést.
Próbáltam észrevétlen maradni és elkerülni őt, de nem jött össze, felém tartott.
- Halihó munkatárs! - vigyorgott, én pedig beleborzongtam ebbe a kijelentésbe - Mi járatban? Vársz valakit?
- Ami azt illeti, igen. Jeremyt nem láttad erre felé? 
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése, dühösnek tűnt. 
- Vigyázz Jeremyvel Emma, nagyon vigyázz! - sejtelmem sem volt mire alapozza ezt a kijelentését, de megrémített. - Dolgoznom kell, holnap már te sem érsz rá itt sétálgatni. - kacsintott és eltűnt az emberek között.

11.fejezet

Hangokat hallottam a part felől, a szobám ablaka úgyis arrafelé nyílt, így kinéztem rajta. Két alakot láttam közeledni a házunk felé, aztán megálltak. 
Kilopództam az előszobába, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Az egyik alakot jól ismertem, Tom volt az egy lánnyal, a sötétben nem láttam pontosan hogy néz ki, de hosszú göndör haja volt benne egy masnival. 
Megölelték egymást és Tom elindult az ajtó felé. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba, hogy azt higgye alszom. 
- Emma, édes Emma, fent vagy még? - elvékonyított hangon beszélt hozzám, és részeg volt. 
Benyitott a szobámba - Tudom, hogy engem vártál.. - sokat képzel magáról - Vigyázz, kész.. - és abban a pillanatban rám ugrott.
- Mit képzelsz magadról Tom? - rivalltam rá. - Valaki szeretne aludni!
- Szerettem volna közel lenni hozzád, mert tudom hogy egész este engem vártál. - vigyorgott és dőlt belőle a piaszag.
- Várt téged a fene! - tettem ezt a kijelentést, ami hazugság volt. Évek óta rá várok, de hiába. Eszembe jutott mit láttam kint és megint felemeltem a hangom - Egy másik lánnyal voltál, most meg nem hagysz aludni, felháborító! 
- Hívtalak táncolni, de te nem jöttél. - védte meg magát, közben pedig lesajnálóan nézett rám.
- Addigra már volt jobb programom is, mint veled táncolni.
- Ki volt veled az a bájgúnár? - pont ő kér számon engem, mikor minden este más lánnyal van.
- Egy kedves fiú, aki nem akarta, hogy egyedül legyek és szomorkodjak. - vágtam vissza neki.
- Szomorú voltál Em? - kérdezte gúnyosan. - Ne haragudj, nem akartam. - a tekintetéből sugárzott a szánalom.
- Komolyan mondom, tűnj a szobámból, nem vagyok rád kíváncsi! - képes volt kinevetni, tudta jól, hogy hazudom, de nem tudtam mást tenni. Rajtam ne gúnyolódjon.
- Itt aludhatok veled? Félek a sötétben. - most a gúnyos tekintetét a kiskutya szemei váltották fel. Jól hangzott az ötlet, viszont én nem akartam a többi közé tartozni.
- Szó sem lehet róla, ne várd azt, hogy olyan leszek, mint azok a lányok akik bedőlnek neked. - nagy nehezen sikerült rávennem, hogy lemásszon rólam és kivezettem az ajtón. - Kívül tágasabb! - már éppen be akartam csukni az ajtót, mikor a lábával megakadályozta ezt. 
Belépett és magához húzott, a szívem a torkomban volt és ahogy felnéztem a kék szempár egyenesen rám nézett. Valahogy elfelejtettem mindent, amit velem tett és eszem ágában sem volt elengedni őt. Ő nézett engem, én néztem őt, magához szorított és adott egy puszit a hajamra.
- Csodálatos lány vagy Emma. - ez a mondat ami elhagyta a száját, megütötte a fülemet.
- Oh igen? Akkor miért viselkedsz velem úgy, ahogy szoktál? 
Nem válaszolt csak bámult, kezdtem magam kínosan érezni és már a pillangók is éledeztek a hasamban. És akkor egy váratlan dolog történt, amire nem számítottam: MEGCSÓKOLT!!! Abban a pillanatban egy kicsit meghaltam, az összes pillangóm feléledt és valami varázslatos érzés járta át az egész testem. Soha nem történt még velem ilyen és a tudat, hogy az első csókomat tőle kaptam, többet ér mindennél. Szeretem, sőt szerelmes vagyok belé.
Életem legboldogabb pillanatát egy csipogó hang rontotta el. Elengedte a derekam és  elővette a telefonját, a kijelzőjén Dora képe volt és egy nem fogadott hívás tőle.Visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját és belenézett a szemembe. Zavaros volt a tekintete, ő sem tudta pontosan mi történt az elmúlt percekben. Adott egy puszit a homlokomra és elindult a szobája felé. 
- Jó éjt Tom. - kiáltottam utána.
Nem válaszolt, valószínűleg már telefonált.
Bezártam az ajtót és leültem a földre. Mindenféle eszembe jutott. A suli végén rendes volt velem, ajándékot is kaptam tőle a szülinapomra, aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott. Bunkó volt velem és sértegetett. Aztán most ez a csók, nem tudtam mire vélni. Összezavart, mégis jó volt az a pár perc és akkor Dora elrontott mindent. 
Fáradt voltam, a szemem önállósította magát, alig bírtam nyitva tartani, lefeküdtem, próbáltam elterelni a gondolataimat és elaludni.

Vasárnap reggel csodásan sütött a nap és lengedezett a szél. Felébredtem és azt hittem csak álmodtam ami velem történt. Nem szerettem volna erre gondolni, mert rosszat sejtettem. 
Kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, és felvegyem a pihe-puha köntösöm. Csináltam egy cappuccino-t és kiültem a teraszra. 
Az emberek szép lassan kezdtek előjönni kuckóikból. Mindenki egy ösvény felé tartott, amit még nem láttam eddig. Eszembe jutott, apa nekem nem mondott semmit, és lehet ma már fel kellene szolgálnom a reggelit. Megittam a cappuccino-t és bementem. Felkaptam magamra, a már tegnap este előkészített ruhámat, tettem magamra egy alap sminket. Aztán gyorsan benéztem Tomhoz, de még aludt. 

Elindultam az ösvényen a többiek után. A partnak egy csodás részére értünk, ami tele volt székekkel és asztalokkal.

 Apát is egy asztalnál ülve találtam.
- Jó reggelt Emma, foglalj helyet. Katy mindjárt hozza a reggelit.
- Nem kellene nekem is felszolgálnom? - néztem rá kérdően - Nem mondtál semmit, így követtem az embereket és végül megtaláltalak.
- Ennyire feledékeny lennék? Majd hétfőn reggel kezdesz. Ma még pihenj nyugodtan. Valószínűleg a tegnapi incidens után ez teljesen kiment a fejemből. 
- Tényleg, Gerald itt van?
- Igen, ha végeztél kopogtass be hozzá és kérj bocsánatot.
- Jó, de mégis hova? - azt hiszi már tudom mi hol van.
- Ahol bejöttünk a kapun, mész egyenesen aztán jobbra és ott van a recepció, mellette pedig az irodája.
A reggeli elfogyasztása közben kértem apától egy kis pénzt, hogy vehessek magamnak egy új bikinit, mert a régi már nem jó rám. 

Geraldot az irodájában találtam. Nem haragudott ránk azt mondta semmiség az egész. Úgyhogy "szent a béke". Apa megint eltúlozta a dolgokat..
Visszamentem a házhoz felvenni a táskámat és megnézni Tomot, már nagyon szerettem volna beszélni vele. De horkolást hallottam, ebből arra a következtetésre jutottam, hogy még húzza a lóbőrt. 

A kapu felé tartottam, mikor egy hang utánam szólt.

Sziasztok! :) 

Felkerült az egyes szereplőkről szóló leírás. 
Hamarosan érkezik a 11.fejezet, addig is iratkozzatok fel és olvassátok a blogot.

Kerestem olyan képet, ami a főszereplők szállását mutatja be, de nem találtam olyat ami az én elkézeltem, így rátok bízom milyennek látjátok. :)

10.Fejezet

- Hát itt vagy Emma, már mindenütt kerestelek. Gerald be akart titeket mutatni a vendégeknek.

- Ne haragudj, nem gondoltam, hogy már ilyen korán kezdődik.

- Első nap rossz pontot szerezni a főnöknél nem igazán jó dolog. - csóválta a fejét. - De már itt vagyok, most is bemutathat.

- Ő viszont már nincs itt, máshová is el kellett mennie. És mégis hol voltatok?

- Lementünk a partra kicsit körülnézni.

- És az tartott olyan sokáig?? - nézett rám mérgesen apa.

- Meg is mártóztunk benne, ha már ott voltunk.

- Nem ért rá ez máskor? A víz nem megy innen sehova.. Tom még mindig ott van?

- Nem tudom, én hamarabb eljöttem. 

- Ez már így alakult, holnap kérjetek bocsánatot Geraldtól. Én most megyek, neked pedig további jó szórakozást kislányom.

Ez is a Tom hibája, ha nem ráncigál le a partra időben elkészültem volna, és ő még mindig nincs itt, biztos csajozik valahol.

- Halihó Emma! 

- Oh, szia Katy.

- A barátodat hol hagytad?

- Ha Tomra gondolsz, akkor ő nem a barátom és nem tudom hol van.

- Pedig nagyon úgy tűnt, na mindegy. -mosolygott.

- A látszat néha csal.

- Valami baj van? Miért vagy ilyen szomorú?

- Nincs semmi bajom. - és próbáltam felvenni az állmosolyt.

- Nem kell titkolóznod, nekem mindent elmondhatsz.

- Kedves vagy, de tényleg nincs semmi bajom.

- Na jó, te tudod, de tényleg ha bármi bánt és el szeretnéd mondani valakinek én itt leszek, bízhatsz bennem. Gyere menjünk és érezzük jól magunkat!

Semmi kedvem nem volt táncolni, de nem akartam letörni Katy lelkesedését, ha már ilyen rendes volt velem.

Nagyon elfáradtam a táncban és le szerettem volna ülni, pont jókor szólalt meg a mobilom.

- Ne haragudj Katy, jövök mindjárt.

Tom volt az..

- Tart még a buli, Em? - a háttérben női hangokat hallottam.

- Igen. - válaszoltam unottan.

- Rendben, akkor nemsokára ott leszünk. - és lerakta a telefont.

Én hülye, miből is gondoltam, hogy akar tőlem valamit, hisz minden lánnyal ugyan azt csinálja. Most is egy másikkal van.

Mindenki boldognak látszott, táncolt, énekelt, nem törődött semmivel. Kivéve én, aki egyedül ült és még mindig Tomon törte a fejét.

- Szia, látom egyedül vagy, szabad egy táncra? - felnéztem és egy igen helyes fiú állt előttem.

- Nincs most kedvem, de azért köszi, aranyos vagy.

- Gyere már, a tánctól jobb kedved lesz. - mosolygott rám.

- Miből gondolod, hogy nincs jó kedvem? - kérdeztem és visszamosolyogtam rá.

- Egy ilyen szép lány egy buliban, ahol mindenki táncol egyedül üldögél egy padon és a földet bámulja, akkor biztos nem boldog. 

- Úgyis addig próbálkozol, amíg fel nem állok. Úgyhogy menjünk, de csak egy szám erejéig.

Pörgős szám szólt, reménykedtem, hogy mire odaérünk átvált egy kicsit lassabbra. Megfogta a kezem és a Dj zenét váltott.

- Még nem ülhetsz le!

- Nem is akartam. - kacsintottam.

A hangfalakból felcsendült Yiruma-tól a River flows in you című szám. Azért nem ilyen lassúra gondoltam. Megfogta a derekam, én pedig óvatosan a vállára tettem a kezeimet.

- Jajj de bunkó vagyok, még be sem mutatkoztam, Jeremy  vagyok.

- Én pedig Emma. Te Gerald fia vagy?

- Igen, te pedig az új pincérlány?

Legszívesebben letagadtam volna, mert attól féltem, hogy a főnök fia nem akar egy alkalmazottal lenni. De úgy döntöttem nem hazudok, mert úgy is kiderülne.

- Igen, én vagyok az új pincér.

- Örülök, hogy végre találkoztunk, apukád már rengeteget mesélt rólad, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép vagy.

- Ne mondj ilyeneket, mert már így is zavarban vagyok, te jóban vagy apával?

- Olyan ő nekem, mintha a második apám lenne. És neked milyen érzés, hogy csak ritkán látod őt?

- Nem a legjobb. Régebben nagyon jóban voltam a szüleimmel, de mióta apa eljött ide megromlott vele a kapcsolatom. Anya kicsit bekattant apa nélkül és rengeteget dolgozott így is.

- Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de azért van egy jó oldala is, hogy idejött.

- Na és mi az? - néztem rá kérdően.

- Megismerhettelek téged.

- Minden lánnyal így viselkedsz? - túlzottan kedves volt, ezért meg kellett tőle kérdeznem.

- Ezt miből gondolod? Én egyáltalán nem olyan vagyok. 

- Bocsi, csak  volt már dolgom ilyen sráccal és elhittem neki mindent és sajnos csalódnom kellett.

- Ne félj, én nem vagyok olyan, mint a többi.

- Remélem, mert megkedveltelek. És ne haragudj.

- Nem haragszom, bár nem esett valami jól, de téged is meglehet érteni. - közben vége lett a számnak. - Leülünk vagy táncolunk még egyet?

- Én inkább hazamennék, hosszú volt az út és elfáradtam.

- Rendben, megengeded, hogy elkísérjelek?

- Ha szeretnéd.. - miért ne? Ha Tom csajozhat, akkor én is pasizhatok.

Ahogy kiléptünk, Tomot pillantottam meg, még mindig jól néz ki. A francba..

- Hát itt vagy Em. Már mindenütt kerestelek.

- Ja, nem te vagy az első.

- Nem jössz táncolni? - megint kezdett kedves lenni, én meg flegmáztam vele.

- Eltaláltad,hogy nem, további jó szórakozást. - és elindultam Jeremyvel, pedig szívem szerint ott maradtam volna Tommal, de velem ne játszadozzon senki.

- Ki volt ez Emma?

- Senki, akiről beszélnünk kellene.

- Egyik pillanatról a másikra megváltozott a kedved. Miért?

- Hagyjuk, eleget beszéltünk rólam. Mesélj valamit most te magadról. Mióta énekelsz?

A bungalóhoz érve, még leültünk a padra beszélgetni. Aztán elköszöntem tőle.

- Jól éreztem magam veled ma este. Köszönöm, hogy nem hagytál unatkozni.

- Nem kell megköszönni, ez természetes dolog.

- Jó éjszakát, holnap találkozunk.

Láttam rajta szíve szerint megcsókolt volna, de végül csak egy arcrapuszit kaptam.

Rengeteget beszélgettem vele, és nagyon jó volt, végül Tomról is beszéltünk. Ő pedig elmondta, jó emlékek fűzik ehhez a házhoz, ugyanis itt ismerkedett meg a volt barátnőjével, akivel másfél évig volt együtt. Szóval mindenről tudtuk beszélgetni és érdekes módon mindketten megbíztunk a másikban.

Viszont Katy még mindig fura nekem. Egész este engem bámult, főleg mikor Jeremyvel táncoltam. Ja, megvan. Megígértem neki vissza megyek táncolni, csak ő közbelépett, amúgy sem volt kedvem Katyvel lenni.

Nagyon elfáradtam a mai napon, lezuhanyoztam és belevetettem magam az ágyba. Aztán....

9.Fejezet

    Nem is csodálom, hogy apa elfogadta ezt az állást, Oahu mesés hely. Mindenhol óriási épületek (feltehetőleg azok a szállodák), gyönyörű tengerpart, pálmafák. Éppen a tájban gyönyörködtem, amikor fékcsikorgást hallottam. Egy magas, ócska vaskapu előtt álltunk meg. Ha már a kapu ilyen, mögötte milyen lehet. Nem ilyenre számítottam, itt nincsenek hatalmas épületek és szerintem még pálmafák sem. 

- Apa biztos jó helyen vagyunk? - kérdeztem kissé csalódottan.

- Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet! - kacsintott majd csengetett.

Tom még mindig a kocsiban ült és a telefonját nyomkodta, lemerném fogadni, hogy a reptéri szőkével beszélgetett. 

- Te nem jössz Tom? - kérdezte apa. Kiszállt és tovább nyomkodta a mobilját.

És akkor kinyílt a kapu, a lélegzetem is megállt. Hihetetlen amit láttam, ilyet még elképzelni sem tudtam volna. Egymás mellett sorakoztak a fa bungalók, amiket szép zöld pázsit és pálmafák vettek körül és ott volt még a mesés tengerpart is. 

Láttam ahogyan Tom elrakja a telefonját és az ő szája is tátva marad, még így is helyes volt. Egy ilyen hely és egy ilyen fiú, biztos csak álmodom. 

- Tetszik?

- Apa ez...ez valami fantasztikus, még most sem hiszem el, hogy itt kell töltenem a nyári szünetet.

- Bármennyire is szörnyű, de igen itt kell.

- Dehogy is, itt még a munka is könnyebben fog menni. Na melyik lesz az én faházam?

- Lassíts Emma, előbb gyertek bemutatlak titeket a többieknek.

Ahogyan sétáltunk a bungalók között rengetek vidám embert láttam, akik játszadoztak és nem törődtek semmivel, egyszerűen csak élvezték az életet.

Én pedig reménykedni tudok, hogy ilyen felszabadult és vidám leszek, amíg itt vagyok, bár miatta erre kicsi az esély.

Egy nagy sátorhoz értünk, ami körül sok munkás dolgozott.

- Itt várjatok, mindjárt jövök. - közben egy lány lépett oda hozzánk.

- Hali, Katy vagyok és gondolom ti pedig Emma és Tom. Örülök, hogy végre itt vagytok.

- Szia, szép helyen ilyen szép lányok, úgy néz ki jó nyaram lesz. - válaszolt Tom, én meg csak bámultam magam elé és azon gondolkodtam, hogy vajon mindenkivel ezt csinálja.

- Oh, ne hozz zavarba. Emma, te mindig ilyen szótlan vagy? - mire válaszolhattam volna apa már vissza is jött.

- Látom Katyvel már megismerkedtetek, ő itt a másik pincér. Remélem jól kijöttök majd Emmával. - hát ha Tomot békén hagyja, talán. - bemutatnám a többieket, ő itt a Waikiki paradicsom tulajdonosa, Gerald és a felesége, Sophi és a fiúk, Jeremy aki még nem érkezett meg.

- A kisfiam énekelni van, hamarosan jön. - már kíváncsi vagyok erre a Jeremyre.

- A szakácsunk, Alexa. Vele is sok időt fogsz eltölteni Em, és végül a mi kertészünk, a jóöreg Joseph.

- Gondolom, ő pedig az új úszómesterünk. - érdeklődött a tulaj.

- Jó napot uram, Tom vagyok, szolgálatra készen.

- Remélem te nem olyan vagy, mint az elődöd.

- Miért ő milyen volt?

- Nem szeretnék erről beszélni, meg hosszú történet. Na de mi megyünk is, még sok a dolgunk. További szép napot.

- Hát Tom, ha ismerne téged biztos nem vett volna fel. - viccelődtem, vagy nem értette a viccet vagy csak elvolt foglalva azzal, hogy Katy-t bámulja. - Mi ez a nagy sátor amúgy? - kérdeztem apától.

- Nem is mondtam? Ma este lesz a nyári szezonnyitó.

- Ide nekünk is jönnünk kell?

- Persze, mindenkit szeretettel várnak.

- Akkor most már megkaphatom a szállásom kulcsát?

- Hát igen a szállás. Sajnos telt ház van, alig tudtam ezt az egyet is lefoglalni nektek.

- Nem.. nem és nem, ugye nem kell vele lennem egy szobába??

- Nyugalom kicsim, lesz köztetek egy fal, itt a kulcs, ennek a sornak a végén balra fordultok és ott meg is látjátok. Készüljetek és gyertek a megnyitóra.

Néma csendben mentünk a házak között, próbáltam higgadt maradni.

- Itt vagyunk a semmi közepén, ha meg akarsz ölni senki nem hallja meg a kiáltásaimat.

- Ne most kezdj el viccelődni, van így is elég bajom. - ordítottam rá.

- Nem viccelek, félek tőled.

- Előbb ölöm meg magam amiért veled kell lennem.

- Tudom, hogy örülsz neki, aztán nem leskelődni amikor zuhanyzom. - ő most élvezi ezt? Mert én egyáltalán nem..

- El sem tudom mondani mennyire. Mindjárt megyek és örömömben belefojtom magam a tengerbe.

-Nem jó ötlet, tudod úszómester vagyok. - élcelődött.

- Ja, csak kár, hogy úszni meg nem tudsz. - nevettem és közben szerettem volna kinyitni az ajtót, de már csak annyit éreztem, hogy felkap az ölébe és elindul.

- Tegyél le azonnal!! Hová megyünk?

- Azt mondtad nem tudok úszni, most majd meglátjuk.

- Csak a vízbe ne! - késő volt, ahogy kimondtam már a vízbe landoltam.

- Lássuk a szupersztár Emma, hogyan úszik.. - nevetett.

- Sehogy, nincs kedvem. - meg nem is tudok úszni.

- Jó kifogás, mutasd mit tudsz. - és elindult - gyere Emma, kíváncsi vagyok a mester úszására.

- De.. de nem is tudok úszni.

- Rossz válasz, a másikat azért megtudod szólni. - láttam a mosolyt az arcán.

- Még szép, hisz te "úszómester" vagy.

- Még most is kötekedsz. 

Felém tartott és elkapott, majd magához húzott. Nem tudom mit akart csinálni, de abban a pillanatban megszólalt  Demi Lovato Heart attack című száma, körülbelül én is szívrohamot kaptam, egy centi sem volt köztünk.

- Na engedj el, menni akarok, még hajat is kell mosnom, mert egy idióta beledobott a vízbe. 

- Biztos ezt akarod?

- Igen, eressz! - maradtam volna szívesen és szerintem ezt ő is látta rajtam, nem szerettem volna, hogy azt higgye engem is könnyen megkaphat.

Boldognak éreztem magam, pedig nem lenne szabad, engem is csak át akar verni. Elkészültem, de ő még nem volt sehol, ezért elindultam a sátor felé, ahol már hangosan szólt a zene.

8.Fejezet

     Gyorsan eltelt az a két hét, amit még itthon töltöttem. Anya végre betartotta amit ígért és csak velem foglalkozott. Mentünk a plázába vásárolni, fagyizni, sétálni, de olyan is volt, hogy csak leültünk a nappaliban és alkonyatmaratont tartottunk. Most már mondhatom, nem éreztem magam egyedül. 

Aztán eljött a nap, amikor készülni kellett az utazásra. A lányoktól már tegnap este elköszöntem, mert ők ma már dolgoznak. 

Anya segített összepakolni, körülbelül annyi cuccom volt, hogy akár egy évig is maradhatnék. 

- Megvan minden kislányom?

- Örülök, hogy le tudtam zárni a bőröndöket. Persze, hogy minden megvan, talán túl sok is. 

- Nem tudunk már kivenni semmit, mindenre szükséged lesz. - kétlem, de ha anya mondja, elhiszem neki.

Kivittük az előtérbe a bőröndöket és már csengettek is. Ted lépett be az ajtón és segített kicipelni a cuccokat.

- Em  biztos, hogy az összesre szükséged van? 

- Ne kötözködj, egy lánynak ilyen sok dolog kell ahhoz, hogy jól nézzen ki. 

- Ja, persze...lányok. - nevetett.

- Ő is itt van? - kérdeztem kicsit kedvetlenül. Egyáltalán nincs  kedvem vele tölteni több mint két órát, plusz a szünetemet a múltkoriak után. 

- Ha a bátyámra gondolsz igen, a kocsiban ül.

- Szuper, indulhat Emma újabb csodás nyara.

- Nem lesz az olyan szörnyű Em, csak másfél hónap, kibírod. - nyugtatott Ted.

- Óh igen, Em mindent kibír.

Elköszöntem anyától, aztán indultunk a reptérre. A kocsiban némán ültünk, a telefon hangja azonban megzavarta ezt a csendet. Tom gyorsan kihalászta a zsebéből a készüléket és felvette. 

- Szia.. oké..mindjárt ott leszek..Helló.. Ted forduljunk vissza, van egy kis dolgom.

- Na arról szó sem lehet, fél óra múlva indul a gép, nem akarom lekésni. - vágtam közbe.

- Ted fordulj vissza most. - a mintaöcsi azonnal hallgatott a bátyjára és megfordultunk. Vajon mi lehet ilyen sürgős neki. 

Egy kis pékség előtt álltunk meg, ami...ami a Doraéké. Tom kiszállt a kocsiból és bement az üzletbe.

- Ted mondd azt kérlek, hogy ő nem jön velünk!

- Én nem tudok semmiről.

- Ha ő is jön én inkább kiszállok. - ketten jöttek ki, megölelték egymást és szerencsére csak Tom szállt be az autóba. 

- Mehetünk. - szólt oda a "sofőrnek".

- Mi volt ilyen fontos? - kérdeztem kíváncsian.

- Semmi közöd hozzá, de ha ennyire tudni akarod, elköszöntem tőle. 

- Még jó hogy tudni akarom, majdnem emiatt késtük le a gépet. 

- Bolond vagy, Em. 

- Az, aki mondja.

- Ted induljunk inkább. 

Rájöttem még mindig szeretem.  A szeme, a mosolya, a haja, minden tökéletes rajta.. De ezek ellenére még haragszok rá, nem akarom őt szeretni, eltereltem a gondolataimat inkább.

A repülőtéren megvettük a jegyeket, átvizsgáltak minket, aztán elköszöntünk Tedtől.

- Na jók legyetek, vigyázzatok magatokra és lehetőleg ne öljétek meg egymást. - vigyorgott.

- Nem ígérhetek semmit, egy őrülttel töltöm a nyarat - célzott ezzel rám, én meg jól bokánrúgtam. -  Au, mondom én.. Ha nem jönnék haza élve, szerettelek tesó. 

- Haha, de vicces kedvedbe vagy ma, remélem minél hamarabb elmúlik. - mosolyogtam gúnyosan. 

Kaptam két puszit Tedtől és elindultunk a géphez. 

- Muszáj melletted ülnöm? - elég dühös voltam rá.

- Muszáj, egymás mellé szólnak a jegyek. 

- Hát, a te életedet kockáztatod.

- Nem félek tőled.

- De én félek a repüléstől. - soha életemben nem ültem még repülőn, de annál több szörnyűséget láttam róluk. 

- Nyugi ott leszek melletted. - kacsintott. Azok a tengerkék szemek ahw..

Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Én az ablak mellett, Tom pedig mellettem. Mellé pedig egy idős bácsi ült le, aki nagyon szimpatikusnak tűnt.

A stewardess elmondta, mit kell tennünk felszállás előtt és jó utat kívánt. 

- Csatold be az öved Emma és add ide a kezed.

- Dehogy adom, miért tenném?

- Mondjuk azért, mert mindjárt felszáll a repülő?? - ahogy ezt kiejtette azonnal odanyújtottam a kezem és Ő megfogta. A pillangók felébredtek a gyomromban. 

A felszállás hihetetlenül rossz volt, nagyon féltem és végig a kezét fogtam. Amikor már a levegőben voltunk elengedte a kezem, bedugta a fülhallgatóját, a vállamra dőlt és elaludt. Később megint megfogta a kezem. 

Egész úton nézelődtem, nem mertem elaludni. Már azelőtt is észrevettem, hogy a bácsika nagyon figyel minket, és egyszer csak megszólalt. 

- Szép dolog is a szerelem, főleg ilyen fiatal korban. Ha szabad megkérdezni, mióta vannak együtt? - erre már Tom is felkelt és válaszolt.

-Egyáltalán nem vagyunk együtt, barátok vagyunk. 

- Persze, persze láttam én már életem során elég sok mindent és azt is látom, hogy önök szeretik egymást.

- Akkor vegyen fel szemüveget, mert ezt most félrenézte. 

- Becsülje meg ezt a lányt, mert kevés ilyen van a világon. 

- De hát nem is ismeri, honnan tudja milyen?

- Ez igaz, de aki elvisel maga mellett egy ilyen rossz természetű férfit, mint te vagy fiam, az rossz ember nem lehet, én már csak tudom. 

- Foglalkozzon inkább magával. 

- Majd eszedbe fogok még jutni fiacskám, amikor minden jó dolog megszűnik körülötted. További szép utat! 

Az öreg úr valószínűleg keresett egy másik helyet, mert vissza már nem jött. 

- Mire volt ez jó Tom? Miért kellett így viselkedned? Fogtad a kezem meg a vállamon feküdtél, jó hogy azt hitte, együtt vagyunk.

- Azért, mert beszél itt össze-vissza, mint te. Én biztos nem fogtam a kezed. -visszadugta a fülhallgatót és aludt tovább.

Leszállásnál megint megfogta a kezem és azt mondta : "Mert muszáj."

- Semmi nem muszáj..

- De igen, félsz, ezért fogom a kezed. 

Apa már várt bennünket. 

- Szia apa, annyira örülök neked, már nagyon hiányoztál. 

- Te is nekem kincsem, menjünk a szállásra mert egy óra az út és én holnap dolgozom. 

- Jó jó, csak Tom ellépett a mosdóba, de felőlem itt is hagyhatjuk. 

- Mondta anyád, hogy nem örültél neki.

- Ezt inkább hagyjuk apa. 

- Te tudod, nézd, már jön is. 

Nem hittem a szememnek, máris egy csinos szőkével flörtölt. 

MEG FOGOK ŐRÜLNI!!